A prosztata rosszindulatú daganatos megbetegedése (prosztatarák) a férfiak daganat miatti elhalálozásának negyedik leggyakoribb oka Magyarországon. A vérből történő PSA (prosztata specifikus antigén) meghatározás segítséget nyújthat a prosztatarák diagnózisának megállapításához, de nemrégiben a laboratóriumi diagnosztika újabb paraméterrel bővült.

Mi a prosztata?

A prosztata egy dió nagyságú mirigy, amely férfiakban a húgyhólyag alatt helyezkedik el, és a húgycső egy részét körülveszi. Fő feladata, hogy lúgos folyadékot termeljen, amely a sperma részét képezi. Mérete serdülőkorban indul gyors növekedésnek a tesztoszteron termeléssel párhuzamosan, és ekkor éri el végleges méretét. 40-45 éves kortól újra növekedésnek indul, és az elhelyezkedése miatt a prosztata növekvő mérete különféle tüneteket okozhat.

Milyen tünetek jelezhetik, hogy valami nincs rendben a prosztatával?

A prosztata jelentős növekedésre képes tünetek jelentkezése nélkül, rosszindulatú megbetegedései alattomosan tudnak eljutni a tünetekkel járó kései stádiumú állapotokig, ahol mind a beavatkozási lehetőségek, mind a beteg várható életkilátásai lerövidülnek. Ezért kiemelt fontosságú a rendszeres szűrővizsgálatokon történő részvétel 45 éves kor felett (a magasabb kockázatú csoportokban 40 éves kortól).

A prosztata problémák jellemző tünetei:

1. Vizelési zavar

• Gyakori vizelési inger, különösen éjszaka.
• Fájdalmas/égető érzés vizelés közben.
• Gyenge/akadozó vizeletsugár.
• Érzés, hogy a húgyhólyag nem ürült ki teljesen.

2. Fájdalom

• Gát tájékán, az alhasban vagy a hát alsó részén.
• Ejakuláció közben vagy után.

3. Szexuális panaszok

• Erekciós zavarok: a merevedés minősége és ideje eltérhet a megszokottól.
• Korai ejakuláció.

4. Egyéb tünetek

• Vér a vizeletben vagy az ondóban.
• Láz és hidegrázás: főként akut prosztatagyulladás esetén.
  

A tünetek hátterében számos állapot meghúzódhat, pl. jóindulatú prosztata megnagyobbodás (benignus prosztata hiperplázia, BPH), prosztatagyulladás (prosztatitisz), húgyúti fertőzés vagy prosztatarák. Bármely fenti tünet tapasztalása esetén orvoshoz kell fordulni a pontos diagnózis és megfelelő kezelés érdekében.

Hogyan történik a diagnózis felállítása?

Annak eldöntéséhez, hogy a fenti állapotok közül melyik áll fenn, a fizikális és képalkotó vizsgálatok mellett a prosztata által termelt biomarkerek mérését használják fel. Utóbbiak közül az egyik legfontosabb a PSA, a prosztata mirigyei által termelt fehérje, melynek szintje vérből meghatározható.

A magas PSA érték utalhat prosztatarákra, de más prosztata betegségekre is, pl. jóindulatú prosztata megnagyobbodásra vagy prosztatagyulladásra. A PSA teszt nem tudja megkülönböztetni a jóindulatú és rosszindulatú elváltozásokat, mivel az életkor előrehaladtával a PSA szint természetesen is emelkedhet, de fizikai hatások, mint például kerékpározás, edzés, a prosztata masszázs vagy biopsziás beavatkozás is emelhetik vérbeli mennyiségét. A vizsgálat „álnegatív” eredményt is adhat, amikor a daganat jelen van, de a PSA szint mégis alacsony.

A PSA teszt önmagában nem elegendő a prosztatarák diagnosztizálásához, ahhoz további vizsgálatok szükségesek.

A PSA tesztet szűrővizsgálatként, és/vagy a fentebb említett tünetek észlelésekor szükséges végezni, urológus szakorvossal történő konzultáció alapján, 45 év feletti férfiak esetén.

Ha a PSA szint megemelkedett, az urológus szakorvos további vizsgálatokat javasolhat, például:

• Rektális digitális vizsgálat (RDV): fizikális vizsgálat, amely során az orvos kitapintja a prosztatát rendellenességek után kutatva. 
• Ultrahangvizsgálat
• Prosztata biopszia: eljárás, amely során kis mintákat vesznek a prosztataszövetből, hogy megvizsgálják, van-e benne tumoros elváltozás.

Szabad PSA (fPSA)

Prosztatarákban a PSA > 90%-a a vérben kötött állapotban fordul elő, a nem kötött rész a fPSA.
A szabad PSA: összes PSA arány normális esetben > 25%, prosztatarák esetén < 25%. A szabad PSA segítségével tehát könnyebben el lehet különíteni a rosszindulatú prosztata elváltozásokat azoktól, melyek nem rákos eredetűek. Azokban az esetekben hasznos a vizsgálat elvégzése, ahol az összes PSA eredménye 4 és 10 ug/l (más források szerint 2-10 ug/l) között van.

A proPSA mérés (phi meghatározás) szerepe a prosztatarák diagnosztikájában

Az enyhén emelkedett, ún. szürke-zónában található PSA-szint (2-10 ug/l) jelenthet rosszindulatú eltérést, de nem feltétlenül, ám ez biztonságosan csak biopsziás mintavétellel állapítható meg.

A PSA tesztnek azonban vannak korlátai:

• Hamis pozitív eredmények: a megemelkedett PSA szint nem mindig jelent rákot.
• Hamis negatív eredmények: a normál PSA szint nem mindig jelenti a rák hiányát.
• Túldiagnosztizálás: olyan elváltozások felismerése, amelyek nem okoznának problémát az élet során, és felesleges kezelésekhez vezethetnek.

A proPSA a szabad PSA egyik formája. Különösen érzékenynek bizonyult a prosztatakarcinóma korai felismerésében, mivel a PSA-tól háromszor pontosabban tudja jelezni azt, hogy a szervezetben jelen van-e prosztatával összefüggő daganatos elváltozás, ezáltal jelentősen csökkenthető a feleslegesen végzett prosztata biopsziák száma.

A phi (prostate health index) a proPSA mérése által számított paraméter, amely a prosztatarák kockázatát határozza meg három különböző PSA ([teljes] PSA, szabad PSA, proPSA) eredményét figyelembe véve olyan páciensek esetén, ahol az összes PSA értéke 2-10 ug/l között van. 

A phi segít különbséget tenni a prosztatarák és egyéb, jóindulatú elváltozások között; ismeretében a kezelőorvos sokkal nagyobb magabiztossággal tudja eldönteni azt, hogy szükség van-e azonnali biopsziára. Ez egyben azt is jelenti, hogy egy daganatmentes egyénnél kisebb valószínűséggel végeznek biopsziát.

Alacsony phi értékekhez a tumor alacsony kockázata tartozik, míg a magasabb értékekhez magasabb kockázat.

Ha a phi eredménye alacsony, és a kezelőorvos összességében úgy ítéli meg, hogy a karcinóma kockázata valóban alacsony, akkor javasolhatja, hogy egyelőre ne végezzenek biopsziát. Amennyiben a phi magas, úgy nagyobb a kockázata a rákos elváltozásnak, ezért a kezelőorvos prosztatabiopsziát vagy más beavatkozást javasolhat.

Hogyan készüljön a vizsgálatra?

• a (PSA, fPSA, proPSA) teszteléshez szükséges vérmintákat az RDV (végbélen át ujjal történő prosztatavizsgálat), prosztatamasszázs, transzrektális (végbélen át zajló) ultrahangvizsgálat és a prosztatabiopszia előtt kell levenni. Ezek a beavatkozások emelkedett PSA, fPSA és proPSA értéket okozhatnak. Ajánlott a biopszia és a vérvizsgálat között hat hetes várakozási periódus.
• intenzív fizikai testedzés (pl. hosszú ideig tartó kerékpározás), nemi aktus is megemelheti az értékeket, ezért PSA vizsgálata előtt 48 órával (2 nappal) megelőzően javasolt tartózkodni minden olyan tevékenységtől (így pl. nemi aktus, kerékpározás, prosztatamasszázs, végbélen át történő prosztatavizsgálat stb.), mely megemelheti a mért értéket.
• prosztatát érintő fertőzés emelkedett értékekhez vezethet.
• 5-alfa-reduktáz gátló gyógyszerek rendszeres szedése csökkentheti a PSA, fPSA és proPSA értékét. Amennyiben ilyet szed, érdemes a vizsgálat előtt egyeztetni kezelőorvosával, hogy a gyógyszert hogyan veheti be a mintavételhez képest.
• a vizsgálat elvégzéséhez nem szükséges feltétlenül éhgyomorra lenni, de érdemes a mintavétel előtt legalább 6 órával korábban étkezni. A vérvételt megelőzően javasolt bőségesen folyadékot fogyasztani (szénsavmentes víz).

Leletkiadási idő:

5 munkanap

A lelet kézhezvétele után

Javasolt felkeresnie kezelőorvosát, aki személyre szabottan tudja értékelni a mért eredményeket és eldöntheti, van-e szükség további kivizsgálásra. A phi értelmezéséhez figyelembe kell venni a kórelőzményt, aktuális panaszokat, tüneteket, egyéb vizsgálati eredményeket (pl. RDV). A phi érték nem bizonyítja egyértelműen prosztatarák jelenlétét, vagy hiányát; annak kockázatát tudja megbecsülni.

Fontos: amennyiben kérdése merült fel a fentiekkel kapcsolatban, mindenképpen keresse kezelőorvosát (urológus szakorvost), kövesse tanácsait és vegyen részt a javasolt vizsgálatokon!